Térdfájás: Meniscus-sérülések

 

Iránytű a
Térdfájdalomhoz
> Mi okozza?
> Mikor menjünk orvoshoz?
> Életvitel a megelõzéshez
> Vizsgálat
> Gyógyszerek
> Mikor kell mûteni?
> Egyéb kezelések
Sérülések
> Keresztszalag
> Oldalszalag
> Meniscusok

Mi okozza a meniscus sérüléseit?

A meniscus (térdizületi porc) könnyen megsérül olyan erő hatására, amely a térdet elcsavarja. Részleges vagy teljes szakadás jöhet létre, amikor a lábfej rögzített helyzetében valaki gyorsan elfordítja a láb felső részeit (például teniszezés vagy kosárlabdázás közben). Ha a szakadás kicsi, a meniscus kapcsolatban marad a térdizület elülső és hátsó részével; ha a szakadás nagy, a meniscus egy porcszálon lóghat. A szakadás súlyossága a kiterjedésétől és az elhelyezkedésétől függ.

Tünetek

A meniscus sérülése enyhe fájdalommal járhat, leginkább a térd egyenesítésekor. Ha ez a fájdalom gyenge, a beteg tovább is tud mozogni. Erős fájdalom jelentkezik, ha a leszakadt meniscus-darab beékelődik a combcsont és a sípcsont közé. Ha érsérülés is történik, duzzanat alakul ki, de a duzzanat akkor is jellemző lehet, amikor gyulladás következtében az izületi hártya által termelt folyadékkal néhány óra alatt megtelik az izület. Ha az izületi hártya megsérül, gyulladás alakulhat ki, és saját védelmére folyadékot termel, és ez okozhatja a térd duzzanatát. Előfordulhat, hogy egy régi, nem megfelelően kezelt sérülés válik fájdalmassá hónapokkal vagy évekkel a sérülést követően, főleg, ha a térd másodszor is megsérül. Bármely sérülés után jelentkezhet a térd kattogása, gyengesége vagy megakadása. Bár előfordul, hogy a meniscus-sérülés tünetei maguktól elmúlnak, gyakrabban fennmaradnak vagy visszatérnek, és kezelést igényelnek.

Diagnózis

Miután meghallgatta a betegtől a fájdalom és duzzanat keletkezésének körülményeit, az orvos fizikális vizsgálatot végez, és röntgen-vizsgálatot kér. A vizsgálat során hajlítja, majd nyújtott helyzetben kifelé és befelé fordítja a térdet. A fájdalom vagy a hallható kattanás meniscus-szakadásra utal. A diagnózis megerősítéséhez MRI-vizsgálatra is szükség lehet. Előfordulhat, hogy arthroscopiával erősítik meg a diagnózist és kezelik egyúttal a meniscus-szakadást.

Kezelés

Ha a sérülés kicsi, a fájdalom és egyéb tünetek elmúltával az orvos erősítő gyakorlatokat javasolhat. A meniscus sérülése után végzendő gyakorlatokat tanácsos orvos, fizikoterapeuta vagy gyógytornász irányítása alatt elkezdeni. A terapeuta ügyel arra, hogy a beteg helyesen végezze a gyakorlatokat, és ne alakuljon ki újabb vagy ismételt sérülés. A következő gyakorlatokat a meniscus-sérülést követően a combizmok erősítésére és rugalmasságuk növelésére fejlesztették ki.

  • az izület bemelegítése szobakerékpárral, majd a térd (nem teljes) kiegyenesítése és emelése.
  • ülés közben lábnyújtás (ilyenkor súlyt is helyezhetünk a bokára).
  • hason fekve lábemelés.
  • gyakorlatok a vízben (mellig érő vízben minél gyorsabb gyaloglás, a medence szélénél kapaszkodva kis rúgások, háttal a medence oldalához támaszkodva a mindkét láb emelése 90°-ig).

Ha a szakadás kiterjedtebb, arthroscopiával vagy nyitott műtéttel állapítják meg a sérülés nagyságát és állítják helyre a szakadást. Ha a beteg fiatal, az orvos visszavarrja a meniscust a helyére, amennyiben a terület jó vérellátású, és a szalagok épek. A legtöbb fiatal sportoló visszatérhet a sporthoz a sérülés helyreállítását követően. Idősebb betegek esetében, vagy ha a sérülés kevésbé jó vérellátású területen helyezkedik el, a felszín kiegyenlítéséhez levágják a sérült részt a meniscusból. Néhány esetben az egész meniscust eltávolítják. Bár ilyenkor osteoarthritis is nagyobb valószínűséggel alakul ki. A kutatók keresik a megoldást arra, hogy allograft-tal helyettesíthessék a meniscust. A donortól származó meniscus törékeny, könnyen zsugorodik és szakad. A tudósok próbálkoztak már mesterséges meniscus beültetésével is, de ez még kevésbé volt sikeres, mint az allograft. A műtét utáni felépülés néhány hetet vesz igénybe, és a postoperativ mozgáskészség kissé korlátozottabb, mint ha eltávolították volna a meniscust. Mindazonáltal az izületre helyezett súly elősegíti a gyógyulást. A műtéti eljárás formájától függetlenül a rehabilitáció gyakran sétából, térdhajlításból, nyújtó és izomerősítő gyakorlatokból áll. A legjobb eredmények azoknál a betegeknél érhetők el, akiknél nem látható izületi porc elváltozás, és az elülső térdszalag ép.

Szeretné tudni, hogyan szüntetheti illetve elõzheti meg kínzó térdfájását?
Keressen fel engem most: hagymasi@ortopedus.hu